2022-ben tettünk egy nagyobb körutat Görögországban, ahol mint tudjuk, nagyon sok hegy, domb található. Ezek miatt többnyire vagy felfelé, vagy lefelé kell mennünk az úton és bizony elég sok kanyart is megteszünk eközben. A látvány azonban kárpótol a fáradtságért.
Keresés ebben a blogban
10. Irány Delphi! - Jósnak jósdában a helye (és .)
(2022. augusztus 16.)
Mivel előző nap sikeresen (túl) teljesítettük a tervet, így keddre nem maradt más, mint egy kis csatangolás a városban és utána késő délelőtt indulás következő célpontunk felé.
Reggeli (csakis a "hazai"-ból, mert nincs étterme a szállodának) és egy gyors csomagolás után már mentünk is metróval a belváros felé. Nem mentünk egészen a központig, leszálltunk a Kerameikos állomásnál.
(Kerameikos - a fazekasok negyede - elnevezése a kerámia szóból ered - a korabeli városfal külső és belső részén, az úgy nevezett Dipylon kapu (Athén városának északnyugati bejárata volt) két oldalán terült el. A városon kívüli rész (Külső Kerameikos) temetkezési hely volt volt az ókorban, a városfalon belüli rész pedig a fazekasok lakóhelyéül szolgált.)
A metro kijárat egy kis térre vezet, ami a délelőtti órákban szinte teljesen kihalt volt, ellenben este, éjszaka valószínűleg ennek éppen az ellenkezőjét láthattuk volna, mert nagyon sok szórakozóhely, mulató, színház található a környéken. Rosszkor értünk hát ide, nem láthattuk a színes, kavargó tömeget (talán ennek is az volt az oka, hogy az ünnepekre kiürült a főváros). Mivel túl sok látnivaló itt nem akadt, elindultunk toronyiránt, hogy lássuk Athén hétköznapi részét is, aztán egyszercsak az Akropolisz tövében találtuk magunkat ... Athénban minden út az Akropoliszhoz vezet?
Nyitásra készülő éttermek, félig(se) teli kávézók sora előtt mentünk és közben a fellegvárat nézegettük, mert tegnap erről az oldalról még nem láttuk. Akárhonnan is nézem, lenyűgöző a szikla tetején magasodó épületegyüttes.
Az Akropolisz tövében elhelyezkedő romterületek mellett folytattuk sétánkat, majd az ókori városközpont, az Agora mellet végigsétálva eljutottunk a Monasztiraki térre. Ez már Athén belvárosa, s ennek köszönhetően elég egyedi hangulata is van a környéknek.
A metro épülete (jobbra) mellett a korai időpont ellenére is működik már a zsibvásár. "Csak itt és csak most, tessék, vegyék, vigyék a görög szuvenírt!" Vannak érdekes darabok ...
Itt úgy döntöttünk, hogy elég volt a főváros nyújtotta élvezetekből, induljunk tovább következő úticélunk felé.
Nincs nagy tömeg a metrón, de legalább jó hangos ...
Visszametróztunk a szállodánkhoz, elbúcsúztunk a portás nénitől, és elindultunk az innen alig 150 km-re lévő Delphi felé. Három és fél órás utazás után (tankoltunk, nézelődtünk, még egy kis ebéd utáni szieszta is belefért az útba) megérkeztünk a kis hegyi faluba.
A falu bejáratánál egy Prométheusz szobor "integet". ( Az Apollón-templom szívében égett egykor az „isteni fény” – az az örökmécses, amelynek lángját Prométheusz az Olümposzról lopta el az embereknek. A szobor kezében lévő "lángok" ezt szimbolizálják. Elég nagy képzelőerő szükségeltetik.)
Szűk, többnyire egyirányú utcácskákban kellett araszolni a szállodánkhoz, ami megdöbbentő módon a legolcsóbb volt egész utazásunk alatt. Parkolni a szálló előtt lehet .... hát nem volt túl sok hely.
Délután két óra után pár perccel értünk a szállodához, aminek a "parkolójában" (az épület előtt az utcán) jó esetben 2 autó fér el. Szerencsére már a foglaláskor jeleztem, hogy parkolóra van szükségem ... és így is lett.
Kicuccoltunk és elindultunk megnézni a Múzeumot. Nem tudtuk pontosan mikor zár (elég sok félrevezető információ keringett a neten), szerencsénk volt, mert jóval a zárás előtt érkeztünk.
A jegy a múzeumba és a múzeum melletti romterületre teszi lehetővé a belépést, ezek az úttól mind a hegycsúcs felé eső részek. Az úttól a völgy felé eső romterületre ingyenes a belépés, de este 8 után azt is bezárják.
Érdemes a múzeummal kezdeni az ismerkedést az ókori Delphivel, mert így később a romoknál már tudjuk, hogy mit és hol láthattak a korabeli járókelők.
A kincsek, szobrok mindegyike a talajból került a felszínre, többségük igen hiányosan.
A múzeum végigjárása után átmentünk a fő romterületre. Itt található a színház, az Apollón templom, ami otthont adott a jósdának, a kincsesházak maradványa, valamint a romterület legfelső pontján a stadiont nézhetjük meg. Az ókori szurkolóktól elég komoly sportteljesítmény lehetett az idejutás, mivel igen magasan helyezkedik el.
Az athéniak kincsesháza.
A kígyós oszlop (párja Isztambulban látható a Hippodromon). A tetején lévő 3 kígyófej és az arany tál sajnos nem került elő (legalábbis azt gondolják a régészek, hogy így nézhetett ki).
Az Apollón templom, a szentéllyel. Itt volt a messzeföldön híres jósda is.
A stadion
A színház.
Miután végigjártuk a romterületnek ezt a részét, átsétáltunk az út túloldalán, a falutól kicsit messzebb elhelyezkedő másik romterületre. Itt van az egykori tornaterem és a Tholos.
Tholosz előlről ...
... hátulról.
A hosszú, lábat zsibbasztó túra után már eléggé megéheztünk, visszasétáltunk a faluba. Az úton a romterület melletti éles balkanyarban található a Kastalia forrás, melynek vize iható, így aki megfáradt a romnézegetés közben, esetleg a nagy melegben elfogyott az ivóvize, itt felfrissítheti magát.
Nem mentünk messzire, a falu bejáratánál található egyik tavernában letelepedtünk az egyik asztalhoz, rendeltünk két tál szuvlakit, meg egy kis innivalót, mire kihozták az ételt már ki is pihentük magunkat.
(2022. augusztus 14.) Assini partja homokos, kavicsos, a víz szélén lapos sziklákkal " Házi béka"???? - no, az én lennék, ha már meteorológus, sőt azon belül is időjárás előrejelzés a szakmám. (Nem minden meteorológus tud előrejelzést készíteni. A mi szakmánkban is vannak szakágak, hasonlóan az orvosokhoz.) Előző este előkaptam a laptopot, megnéztem néhány időjárási modellt, mit prognosztizálnak ide, a környékünkre másnapra. Egyöntetű volt a levonható következtetés: napos idő, délelőtt gyenge széllel (csendes lesz a tenger), majd déltől már gomolyfelhős lesz az ég, és erősödik a légmozgás is, így akkor ismét nagyobbak lesznek a hullámok, tönkretéve a strandolást. Ennek fényében fel is állítottuk a napirendet, délelőtt strandolunk, délután pedig megyünk Epidauroszba kicsit romokat nézegetni, majd hazafelé útbaejtjük a navpliói Palamidi erődöt. Így is történt, teljesen jók voltak az előrejelzések, reggeli után kicuccoltunk a partra (rajtunk kívül szinte senki sem volt még ott...
Mani félsziget - Vathia Elég korán, már 2021 végén elkezdtem tervezni ezt a körutazást. Több forrásból is merítettem, pl. utazási irodák körutazási ajánlataiból, Google térképen fellelhető tippekből, illetve mások útleírásainak részleteiből. A 2021-es törökországi körutazásunknál jól bevált Excel táblázatos tervezőt használtam most is, ebben napi bontásban szerepel az egyes felkeresendő helyszínek, a közöttük lévő távolság, az ott eltölteni tervezett idő és az esetleges belépők ára is. Ezek összesítésével jól becsülhetők a naponta megtehető távolságok, és a költségek is. (Erre csak azért van szükség, mert nem áll rendelkezésünkre korlátlan idő és szeretnénk azt minél jobb kihasználással eltölteni. A tervezettől természetesen aztán több pontban is eltértünk, de ezek csak kisebb módosítások voltak.) Az alábbi térképen láthatod a ténylegesen bejárt útvonalat, a térképre kattintva a felkeresett helyszínek is láthatók. (A bejárt útvonalat a Goggle korlátai miatt kellett 3 részre bontani.) R...
(2022. augusztus 9.) Alexandrosz - a nagy Annak ellenére, hogy korai indulást terveztünk, kicsit csúsztunk és reggel 7 óra helyett csak fél 8 után tudtunk startolni Szigethalomról. Tankolni már nem kellett, mert előző nap teletöltöttem mindkét tartályt (a benzint és a gázt is), így nagy biztonsággal indulhattunk a ránk váró elég hosszú útra. A magyar határig eseménytelenül gurultunk az M5-ön, mielőtt elértük volna a röszkei autópályás határátkelőt, ránéztünk a BorderWatcer (BW) appra (a hasznos infók között megtalálod a részletezését) és az ugyan nem mutatott fél óránál nagyobb várakozást, mégis inkább, a balkáni utazásaink alkalmával már többször is használt, Ásotthalom felé vettük az irányt. Kis kerülő, de időben megtérülhet. Nem is csalódtunk, a határon kifelé mi voltunk az egyetlen autó (befelé viszont már hosszú sor állt, megindultak hazafelé a török vendégmunkások). Az átlépés nem tartott egy percig sem. Pár kilóméter megtétele után már az ismerős szerb autópályán haladtunk...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése