9. A faluból lett világváros

(2022. augusztus 15.)

Sajnos eljött a búcsú ideje is, tovább kellett mennünk következő lefoglalt szállásunk felé, végetért a rövid tengerparti pihenő.

Első állomásunk - Mükéné - közel volt, alig 30 km-t kellett menni a délelőtti órákban még elég üres országúton. A kis forgalomnak többek között az volt a magyarázata, hogy aznap nemzeti ünnep, Nagyboldogasszony napja volt Görögországban. Nem is tartott sokáig az út, röpke fél óra után már a mükénéi romterület bejáratához közel sikerült parkolni. 

Hátunk mögött a parkoló, a bal oldali út vezet a bejárathoz.

Megvettük a belépőket (nem ért meglepetésként a fejenkénti 12€-s ár) és már ballaghattunk is az útikönyvekből jól ismert bejárat felé.

Az oroszlános kapu (a boltív felett található háromszög alakú hatalmas kőtömbre vannak faragva a történelem viharaiban fejüket vesztett oroszlánok).

Mükéné két magas kúpos domb, a Profitis Ilias (805 m) és a Sara (660 m) között elhelyezkedő alacsonyabb fennsíkon épült. Jól áttekinthető volt innen a szárazföld, vagy a tenger felé néző terület, könnyen észrevehető volt a bármelyik irányból érkező fenyegetés. A város területén az i.e. 7. évezredben már lakott település magasodott.
Mükéné, a mitikus Agamemnon királysága, amelyet először Homérosz énekelt meg eposzában, a késő bronzkor legfontosabb és leggazdagabb palotája Görögországban, a görög őstörténet egyik legnagyobb civilizációja. Első uralkodóit isteni eredetűeknek tartották, majd Perseusz leszármazottai három generáción át uralkodtak Mükénében. Miután az utolsó közülük, Eurüsztheász gyermektelenül meghalt, a mükénéiek Atreuszt, Agamemnon és Menelaosz(*) apját választották királyuknak.

(*) - Menelaosz felesége volt Szép Heléné, akit Paris trójai herceg elrabolt hitvesétől. Ezt, a testvérét ért jogtalanságot megbosszulandó hívta össze Agamemnon király a görög seregeket és támadta meg élükön Tróját.

Az oroszlános kapu mögötti rész

Nagy kőtáblák szegélyezik a kör alakú temetkezési helyet

A kör alakú temető és szertartási terület

A ciszterna (víztároló) lejárata

Az északi kapu

A romterület bejárása után érdemes bemenni a múzeumba, hisz ott is sok leletet őriznek.

A múzeumben láthatjuk például "Agamemnon" arany, halotti maszkja (másolat) - a feltárást végző Heinrich Schliemann azt hitte, hogy az egykori uralkodó sírját találta meg, de azóta kiderült, hogy a maszk a trójai háborút több száz évvel megelőző korból származik.

Bő egy órás romterületi séta, és a muzeális kincsek nézegetése után elindultunk aznapi második úticélunk felé, ahova egy órás autózás után meg is érkeztünk ... 

... ami nem más, mint az ókori Korinthosz akropolisza.

A fellegvár már az ókorban is fontos stratégiai szerepet töltött be a Peloponnészoszon, amit aztán megőrzött a római, bizánci, frank, velencei és a török uralom idejében is. A vár tövében található egy parkoló, ahol állítólag fel szokták törni az autókat ... a mienknek semmi baja nem lett amíg "felsétáltunk" a várba és vissza. Ingyenes a belépés, reggel 8 és 16 óra között van nyitva, de 15:30 után már bezárják a kapukat (nem engednek be senkit).

Érdemes megmászni a fellegvárba vezető domboldalt, mert a tetőn fantasztikus panorámában gyönyörködhet az ember.

Az alsóvár kapuja

A felsővárba ezen a kapun lehet bejutni

... útközben ...

Kilátás a fellegvárból.

A Korinthoszi-öböl, a távolban a Pindosz-hegység déli vonulatai látszanak (ott van közöttük a Parnasszosz-hegy is, tövében Delphivel).

A bő egy órás "pihentető" hegymászás után elindultunk a közelben lévő másik látványosság, a Korinthoszi-csatorna felé. Sajnos itt egy kis porszem került a gépezetbe, mert az alig pár perces utat sikerült kb. 50 perc alatt megtennünk, a GPS tréfájának, vagy az én figyelmetlenségemnek köszönhetően. Valahol elvéthettük az irányt és sikerült felhajtani az autópályára, Spárta felé. Ez épp az ellenkező irány volt, mint amerre mennünk kellett volna, ráadásul autópálya használata nélkül is oda lehetett volna jutni (elképzelhető, hogy Google tudott egy rövidebb utat ...). Hosszas bolyongásunk annak is köszönhető volt, hogy a Google útvonaltervezője itt nem állt a helyzet magaslatán, az autópályáról olyan helyen akart lehozni, ami sorompóval volt lezárva.

No mindegy, jól kimérgelődtem magam és a végén csak megérkeztünk a csatorna felett átívelő közúti híd mellett lévő kis parkolóba. Ibolyát azzal biztattam, hogy majd ott ebédelünk is valamelyik étteremben.
Étterem éppen akadt, de mind zárva volt az ünnep miatt.
Nem baj, majd eszünk a "nagyfaluban" - hitegettem tovább Ibolyát.

A Korinthoszi-csatorna

A mai csatornát 1881 és 1893 között építtette a görög állam Türr István és a Panama-csatorna építéséből is részt vállaló Gerster Béla tervei alapján. A csatorna megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott. A csatornát a két végén nem zárták le zsilipekkel, hanem a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor egyszerűen alábuknak a mélybe.

Miután jól kinézelődtük magunkat megcéloztuk athéni szállodánkat. Innen már autópályán mentünk, mert gyorsan szerettünk volna célbaérni, azért, hogy a délutánba még beleférjen egy kis városnézés is.

Közeledünk. Itt már Pireusz, Athén kikötője látszik

Délután 3-kor már a Hotel Egli parkolójában állt az autó, gyorsan kivettük, amire szükségünk volt és már indultunk is  a városba, egy kis ismerkedő sétára.

Tudtad????
Amikor a török megszállók ellen vívott, sok áldozatot követelő, de az európai nagyhatalmak támogatásának köszönhetően sikeres szabadságharc után, 1834. szeptember 18-án Athént hivatalosan az újonnan alapított görög állam fővárosává nyilvánították, csupán egy ~5000 lakosú, háborútól megviselt, romos kis falu volt az Akropolisz tövében.
Miért lett mégis Athén a főváros? Ennek fő oka a város dicsőséges története volt, hisz itt volt a hellén civilizáció bölcsője. A történészek szerint I. Lajos bajor király játszott ebben nagy szerepet, mivel nagy csodálója volt az ókori Görögországnak. Nem lehetett nehéz dolga, hiszen az európai nagyhatalmak javaslatára másodszülött fiát nevezték ki az újonan létrejövő görög állam királyává.
Összehasonlításképpen, akkoriban pl. Patras lakossága 15 000 ezer, míg Thesszalonikié 60 000 fő volt. (forrás: greekreporter.com, wikipédia)  

Szóval így lett egy kis halászfalu a ma, közel 4 millió (3.75 millió) ember lakhelyéül szolgáló metropolisz őse.

Mivel szállásunk nem Athén központjában helyezkedett el (nem kellett az autóval a forgalmas belvárosban küzdeni sem érkezéskor, sem a másnapi induláskor), így metróval mentünk pár megállót a központig. 

Utólag leírva ez nagyon egyszerűnek hangzik.
Indulás előtt próbáltam kideríteni hogy jutunk majd be a központba. Nagyon gyorsan kiderült, hogy szállodánkhoz elég közel van az egyik metró megálló, emiatt is foglaltunk ide. Már csak jegyet kellene venni valahol. Újságárúsító kioszkok, ott vásárolható a közlekedéshez szükséges jegy, ezt találtam a neten.
Nem tartott sokáig, az első ilyen boltocskában felvilágosítottak, hogy nem, náluk nem kapható, már csak a metró aluljárókban lévő automatákból lehet vásárolni a közlekedéshez szükséges jegyeket.
Innen már egyszerű volt a dolog, lementünk a metró bejáratához, megtaláltuk az automatát, megvettük a 24 órás jegyet (van egyszeri alkalomra szóló, 24 órás érvényességű, ...) és már utazhattunk is. 

Minden jegy egyforma, honnan tudja az automata, meddig érvényes?
A jegyben van egy kis chip, abban van a kódolt információ, amit a jegykezelő automata Wi-Fi jeléhez kell érinteni és már mehetünk is át a biztonsági kapun.

Nem kellett sokáig menni, mindössze 4 megállónyira volt Athén egyik leghíresebb tere, a Syntagma tér (Alkotmány tere). Itt található a Parlament is (a mienk azért sokkal szebb).

Syntagma tér, háttérben a Parlament épülete

A Parlament előtt van az Ismeretlen katona emlékműve, ahol a hagyományörző egyenruhába öltözött görög katonák állnak őrségben.

Turistalátványosság lett az őrségváltásból.

Miért? Nézd meg az alábbi videót!

Pontosan kidolgozott koreográfia szerint zajlik minden.

A katonák óránként adják elő ezt a ceremóniát, várakozás közben sikerült végre ennünk is két melegszendvicset az "Everest" nevű intézményben. 

A Parlament mellett található a Nemzeti Kert, ahol jól esik megpihenni a nyári melegben és közben egzotikus növényeket nézegethet az ember.

Nagyobbacska pálmák ...

... itt pedig kisebbek láthatók.

Nagyon kedvelhetik ezt a fát a kabócák, mert még itt a város közepén is harsogó csivitelésükkel süketítik meg az erre járókat.

Továbbsétálva elmegyünk Hadrianusz Diadalíve mellett.

Megcsodálhatjuk az éppen tetőtől talpig beálványozott, restaurálás alatt álló Zeusz templomot.

Elhaladva az út túloldalán álló Melína Merkúri (politikai szerepet is vállaló, híres, görög színésznő) mellszobra mellett a sétálóutcán pár perc alatt elérhetünk az Akropolisz tövébe.

Terveim szerint ugyan csak másnap mentünk volna fel a romokhoz, de mivel még 2 óra volt zárásig, így beálltunk a pénztárhoz. Szerencsére rövid volt a sor, így pár perc múlva már mehettünk is be a romterületre.

Elsőként a ma már elég romos állapotú Dionüszosz színházat érjük el ...

Majd rövidesen elhaladunk az Akropolisz oldalába épült másik színház mellet, amit Herodes Atticus építtetett i.sz. 161-ben. Ez a színház sokkal jobb állapotban van, előadásokat viszont mindkettőben tartnak még.

Innen már csak egy rövid kaptató és némi lihegés után máris ott vagyunk a bejáratnál.

A talpak milliói alatt fényesre kopott lépcsőkön jutunk fel a bejárathoz, amin belépve rögtön megpillantjuk a Parthenónt. A közösségi médiafelületeken sokan írják, hogy sajnos éppen felújítják az épületet, emiatt fel van állványozva, meg ott áll az a daru is .... megnyugtatok mindenkit, 1989-ben jártam itt először, éppen ugyanilyen állapotok uralkodtak akkor is (na jó, a daru máshol volt). 

A romos állapot nagymértékben köszönhető az évszázadokig itt állomásozó török katonáknak, akik éppen megfelelőnek találták a Parthenónt a puskapor és lőszer raktározására .... aztán jött egy velencei ágyúgolyó és ez lett az eredménye, amit ma is láthatunk

Nem mondhatnánk, hogy a környéken élő korabeli görögöket ez nagyon megrázta volna, hisz maguk is résztvettek a történelmi emlékek hatékony eltüntetésében. Például, ha Jorgosz felesége szólt az urának, hogy: "Ki kellene meszelni már ezt a disznóólat drágám!", akkor Jorgosz ment, tűzrevetett egy-két mészkőből készült szobrot (oh, talán egy Apollón volt ...), vagy faldarabot, és meszet égetett belőle, beoltotta, majd ezzel a mésszel szépen kimázolta a viskót. Ennyi.

Így lett egy szoborral, kőoszloppal kevesebb ami az utókorra maradhatott volna. Nagyon sok Jorgosz csinálta ugyanezt az évszázadok folyamán (nem csak itt, máshol is hasonló módon tüntek el a mészkőből készült ókori épületek).

A Parthenón ...

Az Erekhtheion ...

.. ugyanaz hátulról...

... és Athén másik nevezetessége, a Lükabéttosz-hegy

Az Akropoliszról átsétáltunk a közeli Areopagusz hegyre (Tanács hegye, vagy Bíróság hegye), ami a kijárattól jobbkéz felé esik. Ez a hely az ókorban afféle legfelsőbb bíróságként működött. Tagjai tanácsaikkal segítették a királyt helyes döntések meghozatalában.

A kis dombról remek kilátás nyílik az Akropoliszra

Mivel közeledett már az este, lassan elindultunk szállodánk felé. A Monastiraki metrómegálló felé sétálva elmentünk még az ókori Római fórum romjai mellett.

Athéné Archegetis kapuja

A fórum, háttérben az Akropolisz

A Hadrianus könyvtár udvara

Igazán tartalmas napot tudhattunk magunk mögött, vacsora után könnyen elaludtunk mindketten.

Vissza a Tartalomjegyzékhez