3. Hosszú út Bitoláig ...

(2022. augusztus 9.)

Alexandrosz - a nagy

Annak ellenére, hogy korai indulást terveztünk, kicsit csúsztunk és reggel 7 óra helyett csak fél 8 után tudtunk startolni Szigethalomról. Tankolni már nem kellett, mert előző nap teletöltöttem mindkét tartályt (a benzint és a gázt is), így nagy biztonsággal indulhattunk a ránk váró elég hosszú útra.

A magyar határig eseménytelenül gurultunk az M5-ön, mielőtt elértük volna a röszkei autópályás határátkelőt, ránéztünk a BorderWatcer (BW) appra (a hasznos infók között megtalálod a részletezését) és az ugyan nem mutatott fél óránál nagyobb várakozást, mégis inkább, a balkáni utazásaink alkalmával már többször is használt, Ásotthalom felé vettük az irányt. Kis kerülő, de időben megtérülhet. 

Nem is csalódtunk, a határon kifelé mi voltunk az egyetlen autó (befelé viszont már hosszú sor állt, megindultak hazafelé a török vendégmunkások). Az átlépés nem tartott egy percig sem.

Pár kilóméter megtétele után már az ismerős szerb autópályán haladtunk tovább jó tempóban. Nem kíméltem nagyon az autót, kihasználtuk a megengedett maximális sebességet, a tempomatot 130-ra állítottam, így faltuk a kilómétereket. valójában ez volt az gázüzeműre átalakított autó igazi tesztútja, otthon keveset mozogtunk (amiben egy kis Omikron is segített), emiatt csak sejtéseim voltak az autó gázfogyasztásáról.

A GPS szokás szerint átvitt bennünket Belgrádon, dél tájban még nem nagy a forgalom, így a várost átszelő autópályán nagyjából 20 perc alatt el is értünk a Belgrád utáni fizetőkaput. Itt húztunk egy "nyalókát", ami alapján majd a pályáról lehajtva ki kell fizetnünk a használatii díjat.

(Megj.: sebességet mérő rendőrrel egy helyen találkoztunk még Belgrád előtt.)

Lapovó és Nis között már több terelés lassítja a  haladást (erre elsősorban az észak felé utazók számíthatnak). Balesetet is láttunk, és nagyon reméltük, hogy amikor majd mi is hazafelé tartunk, kimaradunk az ilyen dolgokból.

A macedón határ előtt (Vranje környékén) megálltunk az egyik Lukoil kútnál (pihenni és a határhelyzet után tájékozódni). Itt is megnéztük a BW-t, valamint a Google maps forgalmi infromációit, ami semmi jót nem ígért a szerb-macedón határra: több kilóméteres kocsisor, legalább 2 óra várakozás. 

Nosza, rajta, itt az idő kipróbálni a FB csoportban ajánlgatott kis határátkelőt, irány Prohor Pčinjski!

Délután 4 körül meg is érkeztünk a szerb oldalra, majd pár perc várakozás után már gördülhettünk is a pár száz méterrel arrébb elhelyezkedő Pelince (NMK) állomás felé. Itt lassabban mentek a dolgok (mintha az összes utazó útlevelét egy ősrégi, 286-os PC ellenőrizték volna ...), de egy bő 20 perces "pihenést" követően már a kies macedón utakon autózhattunk Kumanovó felé. 

Közeledünk a határátkelő szerb állomása felé (az autópályás határral ellentétben itt nem vonták össze az ellenőrzést, emiatt még most is két posztot kell leküzdeni).

Ez már a macedón oldal, itt legalább 200 m-es volt a szerbia felé álló sor (a NMK-SRB határ mindenhol egy nagy ....)

Kumanovónál ráhajtottunk az autópályára és egyből meg is álltunk egy Lukolil kútnál, ahol az időközben (450 km megtétele után) kiürült gáztartály feltöltöttük az olcsó macedón autógázzal (0,95€/liter). A benzin még kitartott így azzal folytattuk utunkat.

Az autópályán két helyen is mértek és a gyorshajtókat büntették is a rendőrök. Három fizetőkapun hajtottunk át, majd Gradsko után a GPS levitt minket a Bitola felé vezető országútra.

(Megj.: Kifelé menet a Sygic útvonaltervezőjét használtam, tesztelnem kellett, mielőtt kifizetném az éves használati díjat. Itt volt már egy megbicsaklása, valamiért vagy 50 km-el korábban levitt volna a pályáról és a Gradsko előtt visszahozott volna, de ezt a csínytevését még sikerült kivédenem, így gond nélkül autóztunk a pályán tovább.)

Az első település amin átmegyünk ezen az útvonalon, Rosoman. Pusztán amiatt említem, mert a városon áthaladva elhajtunk az út szélén zöldséget, gyümölcsöt árúsító gazdák sorfala mellett. Sajnos nem álltunk meg, bízva abban, hogy majd Bitola környékén is találkozunk ilyen kirakodóvásárral és ott megvesszük a barackot, nektarint, stb., de sajnos ez nem jött össze, sehol máshol nem láttunk ilyen árusokat. 

Itt kell feltölteni a gyümölcskészletet!

Építik az utat, emiatt terelések, jelzőlámpás szakaszok lassítják itt a haladást, de a szép táj kárpótol mindenféle problémáért és haladni is lehet. Érdekes, de ezen az úton nem találkoztunk sebességet mérő rendőrökkel (legfeljebb a szomszéd faluig gurult a rendőrautó, ott aztán megállt az örs előtt, nem is foglalkoztak velünk).

Este 8 óra körül meg is érkeztünk Bitolába, de hogy ne legyen olyan egyszerű a szállás elfoglalása, a Sygic applikáció elvitt bennünket egy kis "Ismerd meg Bitola legsz..abb útjait!" ismeretterjesztő körútra. Lehet, hogy erre 20 méterrel rövidebb volt az út, de a szűk utcácskákban kanyarogva, a csatornázás miatt aszfalt nélkül maradt utakon autózva elég cifrákat mondtam. 

Mindig hasznos egy jó GPS applikáció. Egy JÓ, de nem ez (Sygic).

Mentségemre szolgáljon, hogy már igen fáradt voltam a vezetéstől és szerettem volna "letenni aznapra a lantot".

Remélem azért, hogy csuklottak a Sygic-nál anyástól-apástól rendesen!

A GPS kis tréfája ellenére sikerült megtalálni a szállásunkat, bejelentkeztünk és mentünk is éttermet keresni, nézelődni a hangulatos kis városka központjába.

Hotel Boulevard - örültünk volna, ha később is ilyen szervírozással fogadtak volna bennünket a görög szállodákban.
Sajnos ott sokkal drágábban, sokkal rosszabb minőséget kap az ember.

 A sétáló utcában nagy volt a tömeg, de ahogy néztem inkább kávéztak, fagyiztak az emberek, ahol enni lehetett volna, alig volt szabad asztal. Így aztán úgy döntöttünk, hogy a főtéren lévő egyik kis pizzázóban eszünk két szelet sonkás pizzát. Igen olcsón mérték, de finom és laktató volt (bankkártyával lehetett fizetni).

Bitola éjszaka és másnap reggel

A hosszú autózás és a városi, kis, esti levezető séta után már nem okozott gondot a gyors elalvás.

Vissza a Tartalomjegyzékhez