4. Elvesztettünk egy órát

(2022. augusztus 10.)

Korai ébredés után, gyorsan összepakoltunk és leszaladtunk még a közeli pékségbe reggelizni és kicsit bevásárolni az útra, hogy ne az éttermi várakozással töltsük az időnket majd napközben. 

Nappali látkép Bitola központjáról

Mivel a számlát már előző este rendeztük a szállodában, így csak be kellett rakni a csomagokat (amit kivettünk egyáltalán) az autóba és már indulhattunk is a határ felé. Nincs messze, mindössze 10-12 km-t kell autózni, de előtte még fel kellett tölteni a benzintartályt is jófajta, olcsó, 100-as, macedón benzinnel. A város szélén van két kút is, mi a Makpetrolt választottuk, kártyával lehetett fizetni (itt is).

Megj.: Rövid tartózkodásunk idejére nem tartottuk célszerűnek pénzt váltani Macedóniában. Mindenütt lehetett használni a bankkártyát, persze kisebb tételek (pl. az esti két pizzaszelet) esetén nem kimondottan örültek neki, de elfogadták. A benzinkútakon és a szálláson pedig természetesen működött a kártyás fizetés.

A határ mindkét oldalán volt néhány autó előttünk, de viszonylag gyorsan, kb. negyed óra alatt átjutottunk Görögországba.

És itt azonnal el is vesztettünk egy órát!

Az ország már másik időzónában helyezkedik el, emiatt fél 9 helyett hirtelen fél 10 lett az idő, nekünk pedig még nagyon hosszú utat kellett aznap megtennünk Patráig és sok látnivalót kellett volna eközben megnéznünk.  

Szinte ugyanolyan házak vannak a kis görög falvakban, mint a határ másik oldalán

Hagyományörző építkezés, kőházak palatetővel (Aristi falu)

Közel 4 órás autózás után (ahol GPS-ünk magabiztosan vitt át egy lezárt útszakaszon is ... mint az menet közben kiderült, megrogyott az út széle, sziklák kerültek rá, földet is mosott az eső az utra, emiatt az nem volt biztonságosan járható) a Píndosz-hegység lankái között megérkeztünk első célpontunkhoz a papingoi kőmedencékhez (angolul jobban hangzik .... Papingo Rock Pools). Nagyon szép vidéken haladtunk keresztül, amennyiben van időtök ne az autópályán száguldjatok a cél felé, érdemes kicsit kerülni errefelé is. Hangulatos hegyvonulatok, hagyományokat őrző falvak, városok és időnként kecskenyájak között vezet itt az út ....

Az ország más vidékeivel ellentétben itt nem láttuk a szárazságnak nyomát se, minden üde zöld színben pompázott. A hegyekben élnek medvék is, erre lépten nyomon kihelyezett táblák is figyelmeztetnek, nem árt az óvatosság. Szerencsére mi kihagytuk a megismerkedés lehetőségét a macikkal.

Végtelennek tűnő szerpentinek, kanyarok után megérkeztünk a medencékhez, a parkolóval szemközt "Astraka tornyai" állnak (ezeket a sziklák már útközben is sokszor feltünnek a kanyarokban), az út másik oldalán pedig bemehetünk a természetvédelmi területre. 

A főútról Gefiránál letértünk. Innen kb.fél óra alatt lehet eljutni Aristin és Papingon keresztül a medencékhez.

A medencékig kiépített út vezet, nem lehet eltévedni. Természetesen, aki túrázni szeretne, vagy estleg raftingolni, itt a környéken arra is van lehetőség.

Következő úticélunk a "Stone Forest" nevű terület lett volna, de a sors és főképp a GPS sem akarta, hogy elmenjünk oda (pedig az út végén lévő kilátóból remek képek készíthetők a Vikos szurdokról ...) így itt kicsit eltévedtünk, de másik applikációra váltva, legalább a Kipoi-ben lévő kőhidakat be tudtuk célozni.

Nem telt el egy óra és már meg is találtuk az elsőt ...

Arkoudas kapitány hídja ...

 ... mellette a névadó emlékműve. Ismerős ez a ruha valahonnan ....

Pár perc autózás után elértük a másodikat ...

  ... a Kokkori hídat.

Ez a kőhíd 1750-ben épült, és áthidalja a Voidomatis folyót (ami ottjártunkkor éppen ki volt száradva). Kokkori hídként is ismert, mivel a Koukouli faluból származó Kokkoris, egy közeli malom tulajdonosa finanszírozta a felújítását 1910-ben. Később Alexis Noutsos, N. Karamesinis fia is felújította, ezért többen "Alexi hídnak" hívják. A kőhíd, bár nagyon régi, még mindig jó állapotban van.

Mellette van a barlang, ahol a híres rabló, Ntavelis rejtőzött, amikor 1881 nyarán egy török ​​katonai egység üldözte. Ntavelis úgy gondolta, hogy Agia Paraskevi mentette meg, mert a közelben található egy Agia Paraskevinek szentelt kápolna. Ezért készítette a rabló a Szent tiszteletére a kis barlangban található ikont.

És innen a harmadikhoz sem kellett sokat autózni.

Mire Kipoi-be (ejtsd: Kipi) elég szépen beborult az ég, és kaptunk egy kis záport is, nem nagyon volt kedvünk felfedezni a környéken található többi hidat, úgy éreztük eleget láttunk már, indultunk aznapi végállomásunk Patra felé.

Hosszú, több órás, unalmas autópályás utazás után végre elértük a Korinthoszi öböl nyugati végébe épített Rion-Antirion hidat. Már 1880-ban felmerült a híd megépítésének ötlete, de az akkori technikai lehetőségeket messze meghaladó erőfeszítéseket kellett volna tenni (az öböl itt 2.5 km széles, a víz pedig 65 méter mély). 
Újabb lendületet 1992-ben kapott a híd megépítése, egy koncessziós projektet hoztak létre, aminek eredményeként 2004-ben, az athéni olimpia kezdete előtt át is adták a forgalomnak (elég nagy építkezéseket hajtottak végre - eredményesen - az olimpia előtti években a görögök). Akit részletesebben érdekel a híd története a wikipédián elolvashatja. 

A híd távoli ...

... és közelebbi képe.

A hídon nem ingyenes az áthajtás, most 13€-ba került a pár perces utazás. Régebben a kompokkal 45 percig tartott az átkelés. 

Patra

A parti sétány

GPS-ünk itt jól működött, fél órán belül már a lefoglalt szobánkban ültünk, egy tengerpart közeli szállodában (Hotel Delfini). Gyors kicsomagolás után már mentünk is vacsorázni egy közeli étterembe (Google maps ajánlása alapján) és nem csalódtunk, mert pár perc múlva már egy remek szuvlákit és görögsalátát ettünk. 

Néhány képet itt is készítettünk ...

Patrai naplemente ...

... és utána pár perccel.

Vissza a Tartalomjegyzékhez