2022-ben tettünk egy nagyobb körutat Görögországban, ahol mint tudjuk, nagyon sok hegy, domb található. Ezek miatt többnyire vagy felfelé, vagy lefelé kell mennünk az úton és bizony elég sok kanyart is megteszünk eközben. A látvány azonban kárpótol a fáradtságért.
Keresés ebben a blogban
8. Hallgass a "házi békára"!
(2022. augusztus 14.)
Assini partja homokos, kavicsos, a víz szélén lapos sziklákkal
"Házi béka"???? - no, az én lennék, ha már meteorológus, sőt azon belül is időjárás előrejelzés a szakmám. (Nem minden meteorológus tud előrejelzést készíteni. A mi szakmánkban is vannak szakágak, hasonlóan az orvosokhoz.)
Előző este előkaptam a laptopot, megnéztem néhány időjárási modellt, mit prognosztizálnak ide, a környékünkre másnapra. Egyöntetű volt a levonható következtetés: napos idő, délelőtt gyenge széllel (csendes lesz a tenger), majd déltől már gomolyfelhős lesz az ég, és erősödik a légmozgás is, így akkor ismét nagyobbak lesznek a hullámok, tönkretéve a strandolást.
Ennek fényében fel is állítottuk a napirendet, délelőtt strandolunk, délután pedig megyünk Epidauroszba kicsit romokat nézegetni, majd hazafelé útbaejtjük a navpliói Palamidi erődöt.
Így is történt, teljesen jók voltak az előrejelzések, reggeli után kicuccoltunk a partra (rajtunk kívül szinte senki sem volt még ott) és átadtuk magunkat a pihentető semmittevésnek. A napsütés hatására gyorsan melegedett a levegő, így délelőtt már remekül lehetett strandolni, elővettem a búvárszemüvegemet és sznorkeleztem is kicsit.
Kora reggeli ellenőrzés a hátsó teraszról. Megnyugtatóan csendes a tenger.
Sellő a sziklán....
A napernyőt és a (számozott) nyugágyakat a szállás biztosította.
Az Égei-tenger homokos partú részein nem igazán érdemes a tengerparti búvárkodásnak ezt a lájtos fajtáját űzni, mert könnyen opálossá válik a víz a felkavarodó homoktól és alig látni ott valamit a felszínen lebegve (a kavicsos, sziklás partokon más a helyzet, ott találkozhatunk a kis halakon kívül más tengeri herkentyűkkel is ... természetesen mindenütt érdemes az elhagyatottabb részeket keresni).
Őszintén bevallom, nagy csodát itt sem láttam, de a partmenti lapos sziklák tövében igen élénk volt a tengeri élet. Kisebb-nagyobb (max. 7-8 cm-es) halacskák sokasága úszkált időnként előttem. Szép volt.
Gyorsan szaladt az idő, eljött a dél és bizony elkezdett fújni a szél, egyre nagyobbak lettek a hullámok és már nem igazán szívesen mentünk a vízbe. (Nem kell valami óriási, méteres hullámokra gondolni, elég volt itt a 30-40 cm-es hullám is ahhoz, hogy bizonytalanná tegye a vízbejutást.)
Összecsomagoltunk, bementünk az apartmanba, és készülődtünk a délutáni kultúr programra.
Nem kellett sokat gyalogolni a házig, közvetlenül a tengerparton helyezkedik el a szállás. Azért foglaltam ide két éjszakára, mert itt már szerettünk volna kicsit pihenni is, no meg remek az elhelyezkedése a közeli látnivalók felkereséséhez.
Délután 2-kor indultunk és röpke fél óra alatt el is értük az epidauroszi romkert melletti hatalmas parkolót. Gondolom a rendezvények, előadások miatt érkező nagyszámú autós vendégre tekintettel építettek ekkora parkolót, mert most, annak ellenére, hogy viszonylag sokan voltak a látogatók mégis nagyon-nagyon sok szabad hely maradt. A bejáratnál megvettük a 12€-s belépőket (romkert+múzeum) és már sétáltunk is Epidaurosz fő attrakciója a színház felé. A köztudatba azzal égette be magát Epidaurosz, hogy a színháza remek állapotban maradt meg és csodálatos az akusztikája (hmmm ... kipróbáltuk, nem vettük észre). Értem én, hogy valamivel fel kell hívni az emberek figyelmét, de az valahogy elsikkad a prospektusokban, hogy ez volt valamikor az egyik (talán az első és a legnagyobb) gyógyászati központ az ókori Hellaszban, ahova görögök, majd később a rómaiak sokasága járt gyógyulni és wellneszezni (no, ezt akkoriban biztos nem így mondták). Az ide érkező hatalmas tömeget testi, lelki vigasszal, szállásokkal kellett ellátni, biztosítani kellett a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket is, emiatt épült a templomok mellett színház (fénykorában 14 000 ember tudott helyetfoglalni az üléseken) és stadion is a városban.
A karzat feletti részt a rómaiak építették a nézőtérhez.
Lehet az én hallásom romlik, de nem értettem tisztán a "színészek" előadását.
Tőlünk akár kezdődhet is az előadás ... hopp, a párna otthon maradt ...
Ha még soha életemben nem láttam volna ókori görög színházat, akkor biztos sokkal nagyobb hatással lett volna rám a hely, de mivel láttunk már nagyobbat, épebbet és szebbet is, így nem igazán lettünk lenyűgözve.
DE legalább ez az épület 90%-osan egyben van. Nem úgy a többi. Sétálgatva a romkertben sorakoznak egymás mellett a földdel szinte egy síkban lévő romok. Lakóházak, templomok, fürdők, talán kettőt lehet megemlíteni, amelyek adnak valami pluszt a kertben található kőhalmokhoz képest, egyik ...
az Aszklepiosz szentélye, ahol a gyógyítás folyt ...
... a másik pedig a stadion.
A látványtól elkeseredett turistának némi vígaszt nyújt a múzeum, ahol néhány egész jó állapotú szobrot és épületrészt is kiállítottak.
Mindössze 3 teremből áll a múzeum.
A képzeletbeli bakancslistán került egy pipa Epidaurosz mellé is. Lehet jövünk még Görögországnak ebbe a szegletébe, de ezt a romterületet még egyszer biztos nem keressük fel. Epidaurosz is az "egyszer feltétlenül látnod kell" kategóriába tartozik (a hangsúly a vastagon szedett részen van).
A romterületen tett másfél órás séta után visszamentünk Navplióba, ahol megejtettünk egy kisebb bevásárlást a Lidl-ben (másnap, 15-n Athénba érkezünk, nemzeti ünnep lesz, amikor szinte minden bolt, üzlet, étterem zárva van), majd autóval felmentünk a közeli Palamidi erőd bejáratához.
Szerencsére elég közel sikerült parkolni a bejárathoz (a délutáni sziesztából biztos még csak akkor ébredeztek a görögök ...), így a 8€-s belépőt leróva már csúszkálhattunk is a több évszázados lábnyomokat örző köveken. (Ez a kényelmesebb út. Az erődöt a másik oldalról, a kikötő felől megközelítve egy 857 fokot számláló, kanyargós lépcsősoron is elérhetjük .... mi ezt most inkább kihagytuk.)
Navplio környékének legmagasabb pontja a Palamidi erőd, remek kilátást biztosít a városra, a hegyekre és a tengerre is.
Még napnyugta előtt "hazaértünk", megvacsoráztunk és elkezdtünk csomagolni, mert másnapra, hétfőre ismét tartalmas utazást terveztem, így nem árt, ha reggel ezzel már nem kell foglalkoznunk és korán tudunk indulni.
Mani félsziget - Vathia Elég korán, már 2021 végén elkezdtem tervezni ezt a körutazást. Több forrásból is merítettem, pl. utazási irodák körutazási ajánlataiból, Google térképen fellelhető tippekből, illetve mások útleírásainak részleteiből. A 2021-es törökországi körutazásunknál jól bevált Excel táblázatos tervezőt használtam most is, ebben napi bontásban szerepel az egyes felkeresendő helyszínek, a közöttük lévő távolság, az ott eltölteni tervezett idő és az esetleges belépők ára is. Ezek összesítésével jól becsülhetők a naponta megtehető távolságok, és a költségek is. (Erre csak azért van szükség, mert nem áll rendelkezésünkre korlátlan idő és szeretnénk azt minél jobb kihasználással eltölteni. A tervezettől természetesen aztán több pontban is eltértünk, de ezek csak kisebb módosítások voltak.) Az alábbi térképen láthatod a ténylegesen bejárt útvonalat, a térképre kattintva a felkeresett helyszínek is láthatók. (A bejárt útvonalat a Goggle korlátai miatt kellett 3 részre bontani.) R...
(2022. augusztus 9.) Alexandrosz - a nagy Annak ellenére, hogy korai indulást terveztünk, kicsit csúsztunk és reggel 7 óra helyett csak fél 8 után tudtunk startolni Szigethalomról. Tankolni már nem kellett, mert előző nap teletöltöttem mindkét tartályt (a benzint és a gázt is), így nagy biztonsággal indulhattunk a ránk váró elég hosszú útra. A magyar határig eseménytelenül gurultunk az M5-ön, mielőtt elértük volna a röszkei autópályás határátkelőt, ránéztünk a BorderWatcer (BW) appra (a hasznos infók között megtalálod a részletezését) és az ugyan nem mutatott fél óránál nagyobb várakozást, mégis inkább, a balkáni utazásaink alkalmával már többször is használt, Ásotthalom felé vettük az irányt. Kis kerülő, de időben megtérülhet. Nem is csalódtunk, a határon kifelé mi voltunk az egyetlen autó (befelé viszont már hosszú sor állt, megindultak hazafelé a török vendégmunkások). Az átlépés nem tartott egy percig sem. Pár kilóméter megtétele után már az ismerős szerb autópályán haladtunk...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése