7. Hegyek és síkságok

(2022. augusztus 13.)

Monemvászia egy hatalmas sziklatömbre épült.

Kényelmes dolgunk volt, a Pramataris Hotelben reggeli is tartozott a foglaláshoz, így csak be kellett mennünk az étterembe, ahol a svédasztalos kánaánból válogathattunk kedvünkre.

(Megj.: egy körutazás során nem a legelőnyösebb, ha reggeli is tartozik a szálláshoz, mert többnyire csak 8 óra körül nyit az étterem és csak miután alaposan bereggeliztünk tudunk aznapi utunkra indulni. Itt ez most nem volt probléma, mert nem volt sietősre tervezve az útvonal, máskor viszont lehet éppen a hosszabbra nyúló reggeli okoz csúszást a napi programban.)

Sokáig nem ejtőzhettünk a szállodában, mert a napsütés hatására gyorsan emelkedett a hőmérséklet és déltájban bizony már nem a legkellemesebb a hőségben hegyet mászni, mégha az olyan kicsike is (mindössze 100 méter magas), mint a monemvásziai sziklatömb.

Az is hátráltatta a gyors indulást, hogy a csomagok pakolása közben vettük észre, hogy az utca végében, a parton lévő parkolóban éppen a hétvégi (szombati) piac nyílt meg, ahol nagyon gyorsan be is szereztük a következő napokra szükséges friss zöldséget, gyümölcsöt. Elég gyorsan szaporodtak a szatyrok a kezemben, paprika, paradicsom, uborka, őszibarack, szőlő, sárgadinnye volt a zsákmányunk. Egy eurónál kevesebbet sehol sem fizettünk, mert a gazda - jó görög szokás szerint - kipótolta a mérlegen lévő árút úgy, hogy éppen egész eurókat fizessünk.

Kis piac a parkolóban

Miután leróttuk a szükséges reggeli köröket, végre elindultunk mai fő célpontunk, a monemvásziai erőd felé. Monemvászia tulajdonképpen egy kis sziget volt sokáig, csak a múlt században épült meg a szirtet a gefirai parttal összekötő töltés az úttal és a híddal. A városkát autóval, gyalog, vagy kisbusszal is meg lehet közelíteni (ez utóbbi viteldíja állítólag 1€), ami a híd tövéből indulva egészen a városkapuig viszi a kényelmesebb turistákat.

Nekünk könnyű dolgunk volt, csak beültünk az autóba és pillanatok alatt a városkapunál voltunk ...

Autóval könnyebb?

Némi séta után a városkapun belépve hirtelen a középkorban találtuk magunkat, egy rövid, sötét sikátoros szakaszon haladtunk át ... és csöppentünk 2022-be, a turista paradicsomba, a szuvenírt árúsító üzletek tömkelegébe. Persze, mit is várunk egy ilyen felkapott helytől, nagyon sok görög, olasz, angol vendég száll meg itt a városka szállodáiban (a videón látható, az út szélén hosszan sorjázó, parkoló autók valószínűleg őket hozták ide), sőt még magyar szót is hallottunk a romok között sétálva.

A kapu környékét elhagyva normalizálódik a helyzet, kellemes, ódon épületek mellett haladunk el, itt-ott egy étterem, kávézó hívogatja az éhező, szomjazó turistákat. Az árak nem egetrengetőek, de azért valamivel magasabbak, mint a szomszédos Gefirában. A szállásokra viszont ez már nem igaz, aki élvezni szeretné a hely hangulatát és a panorámát, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia, mert a szállodai szobák ára itt közel duplája a szomszédos kisvárosban lévőknek. 

Nagy a forgalom a városkapu környékén.

A főutca.

Családi kör macskákkal.

A főtér a harangtoronnyal.

Látkép hajóval.

Mindig magasabbra!

Nicsak! Egy kis tenger.

Utcácska.

Kaktuszok és agavék gond nélkül megélnek itt.

Étterem a városfal mellett.

A várost és az erődöt i.sz. 583-ban, Mauricius bizánci császár uralkodása idején alapították olyan görögök, akik menedéket kerestek a szlávok és az avarok inváziója elől. (A linkre kattintva részletesen is olvashatsz a város történetéről.)

Több LEG is kapcsolódik a településhez, ugyanis ez a város tartotta magát legtovább a török hadak ellenében és a görög szabadságharcban ezt a várost szabadították fel elsőként az oszmán uralom alól (ez volt a legkorábban felszabadított település).

A városkában sétálva eléggé figyelni kell az emberfiának, ha fel szeretne mászni a fellegvárhoz is, mert útbaigazító tábla, jelzés nincs igazán szem előtt (ez sajnos máshol is jellemző a görögökre, olyan érzésem volt sokszor, mintha szándékosan dugdosnák az ember elől a látnivalókat).
Szerencsére több helyen is elindulhatunk, csak egy dologra kell figyelni, hogy felfelé menjünk.

Csúszós kövekkel kirakott, vagy éppen poros földút váltakozva kanyargott felfelé a fellegvár kapujához, néha csak a fal köveibe kapaszkodva mertünk lépkedni a síkosra csiszolódott kövezeten.

A fellegvár bejárata

Valami csoda folytán ide ingyenes a belépés. Manapság már ritkán találkozhatunk ilyen lehetőséggel a görög kultúrális emlékek megtekintésekor, sőt a legtöbb helyen elég szép summát fizettetnek a híres, de elég szegényes romhalmaz megtekintéséért. Körutunk során is azt tapasztaltuk, hogy minél híresebb, látogatottabb egy hely, annál többe kerül a belépő (a maximum ár egyelőre 12€/fő).
A fellegvár területén egykori lakóházak, templomok és a kastély romjai látogathatók, az Hagia Sofia (ejtsd kb.: Ájhiá Szófiá) templom rekonstrukciója előrehaladott állapotban van, emiatt az épület szinte korhű állapotban tekinthető meg.

(Megj.: "Szent Bölcsesség" - vagyis Hagia Sofia nevű templomot a világ több városában is építettek, közülük a leghíresebb az egykori Konstantinápolyban, a mai Isztambulban látogatható.) 

Ez az itteni Hagia Sofia

Több szintes középkori ház romjai

Valaha az őrök is innen kémlelték a láthatárt.

A város látképe madártávlatból.

Hagia Sofia belülről.

Az Hagia Sofia bejárata előtti pihenő

Így szakad le a hegyoldal a közel 100 méteres mélységbe
(itt a tenger is elég gyorsan mélyül).

Kilátás a szikláról.

A városka hangulatát remekül érzékelteti ez a kis videó.

Közel két órán keresztül sétáltunk keresztbe-kasul a romok között és a városkában, majd visszamentünk az autóhoz és elindultunk következő szállásunk a Porto Assini felé. Három órásra tervezett utunk hol hegységeken, hol pedig sík vidékeken vezetett keresztül, kezdetben Spárta, majd onnan Tripolisz felé autóztunk. Tripolisznál nem mentünk fel az autópályára, hanem a hegyeken keresztül az Argoliszi-öböl partján fekvő Navplio felé vettük az irányt. Abban bíztunk, hogy ezen az útvonalon több lesz a látnivaló, mint az unalmas autópályán.

És így is lett .... 

Hegyek és síkságok

Valahol a hegyek között.

Kilátópont a szerpentinen. A távolban már látszik Navplio.

Az Argoliszi-öböl partja

Délután fél négykor már az apartmanház (Porto Assini) kertjében parkoltunk (a GPS appunk👎minden aljas igyekezete ellenére), a csomagokat kirámoltuk, átöltöztünk és mentünk csobbanni a tengerbe. Remekül sütött a nap, meleg volt a víz .... de a hullámzás miatt elég nehézkes volt a tengerbe jutás. Maria (a házi "néni" - fiatal 30-as anyuka) mondta is, hogy bezzeg tavaly homokos volt végig a part, de a téli viharok kimosták a sziklák alól a homokot és most nehéz bemenni fürdeni. 

Próbálkoztunk mi mezítláb, úszócipőben, hasoncsúszva, ... de a sziklák győztek, egy idő után feladtuk és maradt a napozás.

Eléggé bosszantot a dolog, így este megnéztem a másnapra szóló időjárás előrejelzéseket és át is szerveztük ezek hatására a következő napi programunkat.

👎 - Eddig használtuk a Sygic GPS applikációt. Tesztelni kellett, mert pár nap után kezdődött volna az éles, fizetős időszak és el kellett dönteni, hogy érdemes-e előfizetni rá, a megbízhatóságot, használhatóságot figyelembe véve.

Hát NEM!

Korábban is többször hibázott, rossz útvonalat tervezett és itt Navplióban vétette ellenünk a legnagyobbat. Ahelyett, hogy szépen elnavigált volna aszfaltúton a szállásig (lehetett volna), helyette megkerültetett velünk egy falut, szűk földutakon, saját magát is megkeverve próbált navigálni a narancs ültetvények között porban, koszban. Megjegyzem, a földutakat el kellett volna kerülnie a beállítás szerint.

Hallottam már korábban is, hogy Görögországban nem áll a helyzet magaslatán ez az app, de gondoltam, adjunk neki egy esélyt. 

Nem! Nem szabad használni. Rossz. Felejtsd el! (Google Áruházban 4.7 pontot kapott az 5-ből!!! Csak tudnám mire?)

Vissza a Tartalomjegyzékhez