5. A csalódások napja

(2022 augusztus 11.)

Ébredés után egy gyors reggelit követően (még kitartott a Macedóniában vásárolt péksütemény) aránylag korán (3/4 9-kor) sikerült elindulnunk első célpontunk, Olympia felé. A GPS több útvonalat is ajánlott, jelentős időbeli különbség nem volt köztük, így mi a látványosabbnak ígérkező, tengerpartot követő utat választottuk.

A patrai kikötőben horgonyzó nagyobb "hajócska" ...

Útközben ...

Aránylag jó minőségű, mediterrán ciprusokkal, fenyőkkel szegélyezett, kissé kanyargós úton érkeztünk meg nagyjából két órás utazás után a faluba.

Tárt karokkal várják a turistahadakat a szuvenírüzletek

"Szerencsésen" végighajtottunk a macskaköves főutcán, majd a romterület bejáratától, ahol az összes parkolóhelyet addigra már elfoglalták a túristabuszok, szépen visszagurultunk a pár száz méterrel arrébb lévő és szerencsére elég sok szabad hellyel rendelkező személyautó parkolóhoz (mint később kiderült, ezt igen jól tettük) a kis utcákban sehol sem volt egy szabad hely sem, minden tömve volt autókkal, buszokkal. 

Olympia nagyon felkapott hely a turisták, de legfőképp az utazásokat szervező irodák körében .... pedig .... hát nekem bizony ezek, az itt látható "ókori romok" csak kőhalmok.

Nyugalom, megmagyarázom!

Görögország a történelmi múltja és kultúrális szerepe ellenére egy ókori épület maradványokban szegény országnak számít. A történelem viharai az itt egykor felépített és valószínűleg gyönyörű épületekből szinte mindent elpusztítottak. Nem kell messzire menni, csak az Égei-tenger másik partjára, és ott sokkal több és elég jó állapotban megmaradt emléket találhatunk. A török régészek másképp állnak a kisázsiai romokhoz, amit csak lehet megpróbálnak restaurálni közűlük, így az odavetődő turistának sokkal jobban megmozgatják a fantáziáját az épületek, könnyebben csapja meg az embert "a történelem szele".
Sajnos Görögországban ez nehezebben megy, mert valami okból kifolyólag az itteni régészek egészen a közelmúltig valamiért abban hittek, hogy a kövek ott vannak a legjobb helyen, ahova pottyantak és a világért hozzájuk nem nyúltak volna. Nem menti fel őket az sem, hogy az épületek egyes elemeit a feltárást végző (német, angol, ...) régészek magukkal vitték hazájukba és ott vannak kiállítva.

Nézd meg a következő képeket és máris érthető lesz, miért adtam ennek a posztnek ezt a címet!    

Rövid sétával elértük a romterület bejáratát, megkönnyíti az ember dolgát, hogy elég jól ki van táblázva az útvonal (no meg a tömeg is abba az irányba áramlott, ahova mi is tartottunk). A pénztárnál leróttuk a belépéshez szükséges 12€-t (fejenként és bankkártyával fizetve), majd bementünk a romterületre.

Olympia

A Peloponnészosz nyugati részén, az Alpheios folyó völgyében található az ókori Görögország leghíresebb szentélye, mely Zeusznak, az istenek atyjának szentelve terpeszkedik a Kronios-hegy délnyugati lábánál. Olympia az ókori Görögország legfontosabb vallási és sportközpontjává vált az idők folyamán. Hírneve az olimpiai játékokon nyugszik, melynek eredete sok évszázados (évezredes) múltra tekint vissza.

Az egyik legjobb állapotban lévő épület a Philippieion, ami annak köszönhető, hogy a 2004-es athéni olimpia alkalmából adták vissza a németek az oszlopait, illetve az ezeket áthidaló elemeket ...

A Philippieion

Amennyiben innen a stadion bejárata felé haladunk, elmegyünk Héra templomának maradványai mellett .... (néhány oszlopa megmaradt), majd elérjük a mai olimpiák szempontjából fontos helyet, az olimpiai láng gyújtásának területét.

 

A kép hátterében Héra temploma látható, elől pedig az olimpiai láng meggyújtásának helyszíne ( ... hát nem is tudom, én valami lenyűgözőbbre számítottam). 

Továbbhaladva elérjük a stadion bejáratát, ez az egész építmény (a stadion) leginkább egyben maradt része.

Mindjárt kiderül mi fogad a kapun túl...

... hát ez. Ennyi.
Sajnos nem sok maradt meg az olimpiai stadionból.

Elég sok más romos épület (kőhalom) van még a terepen, a Zeusz templomot csak azért mutatom meg, mert itt a nagyon rossz állapot ellenére is érzékelhető a szentély egykori monumentalitása.

Zeusz szentélye.
A méretek érzékeltetéseként jegyzem csak meg, hogy a kép bal oldalán látható kerek oszlopdarabok átmérője majdnem ember nagyságú. 

És elég jó állapotban maradt meg a Palestra oszlopsora is. 
   

A Palestra ...

"A palaestra az Altis-kerítéstől nyugatra, a Kladeos folyó közelében található. A Krisztus előtti harmadik században épült, a tornacsarnok részeként, boksz, birkózás és ugrás gyakorlására használták.

Ez a majdnem négyzet alakú épület (66,35 x 66,75 méter) 0,70 méterrel alacsonyabban áll, mint a tornaterem. Középen egy negyvenegy méteres nyílt pálya volt, amelyet egy 72 oszlopból álló dór oszlopsor vett körül, amelyet finom homokkal borítottak, amelyen a sportolók edzettek. A falak oszlopai és alsó rétegei kőből, a falak felső rétegei téglából és az antablementum fából készültek. A pálya körül különböző méretű helyiségek sorakoztak, legtöbbjük jón tornácos, ahol a sportolók olajjal kenték be testüket (elaiothesion), vagy porral bepúderezték (konisterion), levetkőztek és megmosdattak. A szobák egy részében kőpadok vannak, amelyeket szónokok és filozófusok használnak tanításra és társas kapcsolatokra." - szól a Kultúrális és Sport Minisztérium weboldalának ismertetője az épületről. 

A képet nézve valahogy nehezen tudom mindezt elképzelni.

Amennyiben további részletek érdekelnek a helyről, ide kattintva elolvashatod (Google is elég jól fordítja).

Olympia volt a nap (első) negatív csalódása.

A romterület bejárása után bementünk a múzeumba (a belépő oda is érvényes), ezt nem szabad kihagyni, nagyon sok szobor, épületrész van kiállítva. Lehet kisebb lett volna a csalódásom, ha ide megyünk előbb és csak utána a romok közé.

Az egykor Zeusz szentélyében álló, Hermészt ábrázoló szobor

A múzeum mellett is van egy kis kapuja a romterületnek, azon mentünk ki és itt jött jól, hogy a parkolóban hagytuk az autót, mert pár perces séta után már a jól felmelegedett autóban ücsöröghettünk. Ideje volt már a pihenőnek, mert közel két órán keresztül sétáltunk az olympiai romok között.

Következő célpontunk az Olympiától mindössze 90 km-re található messzénéi romterület volt. Mivel itt nincs autópálya, a hegyek közt kanyarog az országút, így majdnem másfél óráig tartott amig elértük a Meligalas városka közelében elterülő ókori romterületet. 

Nem sokkal indulásunk előtt találtam rá erre a helyre, és utólag is azt mondom nagyon nagy vétek lett volna kihagyni. Át kellett ugyan emiatt szervezni az utunkat, kimaradt a korábban tervezett Methoni meglátogatása, ám ott egy bizánci korból származó erődöt, illetve annak maradványát nézhettük volna csak meg, ilyet pedig még láthatunk máshol is (láttunk is pl. Napflionban). Ezt ugyan kihagytuk, de kaptunk helyette egy olyan élményt, ami visszarepített bennünket 2000-2500 évvel a múltba.
Lelövöm a poént, ez volt a nap egyik pozitív csalódása. 

Messzéné

Találtam a Youtube-on egy drónnal készített videót a helyről, ezt megnézve még jobban fogod érezni az impozáns építészeti csodát, amit a félsziget belseje rejteget.

Remek felvételeken mutatja be a helyet a video, mi éppen abból az irányból érkeztünk, amit a kezdő képsorok mutatnak ... természetesen az elmaradhatatlan szerpentineken keresztül.

(... a GPS "bűne". Egy kereszteződésben volt egy útjelző tábla, ami jobbra mutatott, a GPS pedig egyenesen akart vinni az úton. Nem hittem neki, és milyen jól tettem, különben a városfalat a tornyokkal talán meg sem találtuk volna. Az applikáció a romterülethez tervezte az utat, az antik városkapun keresztülvezető utat nem ismerte, sőt onnan vissza akart fordítani, hogy a hegyet megkerülve vigyen a faluba. Ejnye-bejnye drága Google ....)

A városfal maradványa ....

... testközelből egyszer ....

... kétszer (😁)

Az ókori városról készített weboldal leírása szerint "Messzéné egy jelentős ősi város lehetett méretét, formáját és állapotát tekintve, ami ma is lenyűgöző látványt kínál az odalátogatóknak. Nemcsak szentélyekkel és középületekkel, hanem impozáns erődítményekkel, házakkal és sírokkal is rendelkezik."
Miért maradtak meg ilyen jó állapotban az épületek?
"Erre az a magyarázat, hogy soha nem pusztult el, vagy épült a helyén később másik település és egy érintetlen szárazföldi területen található. Természeti környezete egyesíti Delphoi hegyeinek pompáját (azért ez nem teljesen igaz)  Olympia alacsony fekvésű, folyóparti nyugalmával, Ithome domináns csupasz mészkőtömegével (a város fölé magasodó hegy), az ókori Akropolisz helyszínével és az ősi várost körülvevő termékeny völggyel."

Igen, valóban hatalmas területen találjuk a romokat, mi majdnem másfél órát töltöttünk a terület bejárásával (a belépő 10€ fejenként, közvetlenül a bejárat mellett lehet parkolni).

A város története messze időszámításunk kezdete előtti időkre nyúlik vissza, már a bronzkorban is állt itt egy település, amit Ithome néven jegyeznek a történetírók (a város fölé magasodó hegyet is így hívják). A települést, a folyamatos ütközetek, csaták után a spártaiak elpusztították, de i.e. 369-ben a thébai seregek Spárta felett aratott győzelme után újjáépítették, ekkor már Messene néven szerepel a krónikákban. 

A település érdekessége, hogy tulajdonképpen ettől kezdve folyamatosan lakott, soha sem néptelenedett el, ma a Mavrommati nevű falu áll az egykori fellegvár helyén (ennek nyomai azonban már nem láthatók).

Több, nagyon jó állapotban megmaradt mozaik is található a területen.

Ibolya az egykori húspiac egykor fedett csarnokában áll, előtte a mozaikkal kirakott út

Természtesen itt is van színház, templom és stadion is. Ez uróbbi nem is akármilyen, mert ennyire szépen, nagyrészt éppségben megmaradt épülettel még nem találkoztam (gondolj vissza az olympiaira).

 

Valami ilyesmit láthatott az itt ülő néző 2000 évvel ezelőtt is.

A Stadion épülete közvetlen összeköttetésben volt a "Palestra"-val, vagyis az edzőteremel, ahol birkózók, bokszolók készültek a versenyre.

A Palestra.

 

A szürke kőzúzalékkal leszórt terület egykor fedett volt és körbevette az épületet, ennek közepén egy fedetlen részen folytak a küzdelmek.

Az épület mellett láttuk ezt a szép, méretes kaktuszt is, ami a Peloponnészoszon igen gyakori növénynek számít, termése ehető (de iszonyatosan szúrós).

Kifelé menet elmentünk még egyszer a színház mellett

A színház maradványa. Jól láthatók az egykori méretei, melyek több ezer ember befogadására tették alkalmassá.

A falut elhagyva elindultunk aznapi szálláshelyünk felé Petalidibe, ahova röpke 40 perc alatt meg is érkeztünk. Itt várt bennünket aznapi második csalódásunk ... sehol sem találtuk a szállásadónkat, nélküle pedig elég nehéz lett volna beköltözni a lefoglalt apartmanba.

Az egész napos romnézegetéstől kissé már fáradtam ücsörögtem éppen a Recepció előtt, amikor az úton megállt egy autó és kiszált belőle ..... igen, a tulajdonos. Gyorsan tisztáztuk, a helyzetet (küldött nekünk értesítést a booking-on keresztül aznap délben, de azt eszembe sem jutott megnézni, mivel nem jelzett az app, hogy üzenetem érkezett). Azért egy kicsit előbb is szólhatott volna a jópofa görög gyerek, de megbocsájtottuk neki, mert csak pár percet vártunk a szállás előtt.

Főleg azután, mikor kiderült, hogy sajnos a lefoglalt, szoba-konyhás apartmant nem tudja nekünk adni, mert az éppen foglalt (valaki biztos tovább maradt), így igazán sajnálja, de csak egy kétszobás, amerikai konyhás, teljes felszereltségű lakást tud nekünk adni. Természetesen felár nélkül.

Na jó, egye fene, elfogadtuk.

Ez volt a nap második pozitív csalódása.

Gyorsan kicuccoltunk az autóból és már száguldottunk is a "közeli", alig 35 km-re lévő part felé (van közelebbi tengerpart is, de "ezt az öblöt látni kell" címszóval mégsem oda mentünk).

Késő délután meg is érkeztünk a nevezetes Voidokilia-öböl partjára. természetvédelmi területen található az öböl, híressé különleges alakja tette, ugyanis egy görög omega betüt formálnak a környező partok. (A linkre kattintva Google térképen megnézheted a felülről látható képét.)

Nos, itt ért a nap harmadik csalódása (tulajdonképpen egy csalódás sorozat volt), mert rendkívül rossz úton közelíthető meg a partszakasz, főszezon lévén tömött volt a part, és a parton állva egyáltalán nem nyújtotta azt a lenyűgöző látványt, mint amit a környező dombokról készített felvételeken láthat az ember (sajnos nekünk már sem időnk, sem kedvünk nem volt ezekre felmászni).

DE! Végre csobbanhattunk a tengerben, legyen azért legalább valami pozitívum is a történetben.

Az öbölnek homokos a partja, ami aztán folytatódik a sekély, lassan mélyülő tengerben is. A szemközti dombokon van pár érdekes látnivaló, aki hosszabb időre érkezik, annak megéri a fáradtságot, ha felmászik megnézni ezeket. 

Akadt pár ember a parton....

Estig a parton maradtunk, élveztük a napsütést és selymesen símogató, kellemes hőmérsékletű, sós vizet. 

Napnyugta környékén már gyorsan hűl a levegő, emiatt összecsomagoltuk a strandcuccokat és visszaautóztunk szálláshelyünkre (Anastasios Olive Garden, a leírását lásd a "Szállások" oldalon), majd egy rövid sétával megközelíthető étteremben (ez a környéken az egyetlen) megvacsoráztunk.

Családi vállalkozás, idegen nyelven csak pár szót beszélnek, étlap nincs ... Covid ide vagy oda, "gyertek be a konyhába és nézzétek meg, mit lehet enni". Aznap épp a darált húsos ételek voltak soron (lehet máskor is ez a választék, nem tudom), én egy milánói makarónit, Ibolya pedig valami paradicsomos húsgombócos ételt választott abból a hatféléből, ami a "látvány" étlapon szerepelt.

Kiegészítésként egy sör (Alfa) és egy limonádé, valamint egy üveg víz is jött még a számlához (borravalóval együtt 27€). 

Ízletes volt, jól esett, már csak a pihentető álom várt ránk aznap.

Vissza a Tartalomjegyzékhez